Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


René Lalique - Készítette: Sarnyai Rita

2010.05.19

 

RENÉ LALIQUE (1860-1945)

 Kép

 Lalique ötvösművészként kezdte pályafutását, melyben az üveg az ékkövek utánzataként szerepelt. Leggyakrabban színes és vésett motívumokkal díszített színtelen üveget alkalmazott. Műhelye Clairfontaine-ben állt, ahol négy munkással dolgozott.

Műtárgyainak formáit a viaszvesztés technikájával alakította ki. 1907-től megbízást kapott parfümösüvegek és -dugók, valamint címkéik megtervezésére. A kivitelezést a Legras & Cie üveggyár végezte.
1909-ben megvette a Verriere de Combs-la-Ville gyárat, majd három évvel később létrehozta a Wingen-sur-Moder-i üzemét.
Munkáját dícsérik a Paris és az Ile de France nevű óceánjárók belső díszítése, vagy a londoni Hotel Claridge üvegajtói. Saját korában népszerűek voltak különleges üvegplasztikái, melyeket az autók hűtőrácsaira szereltek. A dinamóval összeköttetésben voltak, aminek segítségével jól ki tudták világítani az üvegbe vitt motívumokat (a sebesség allegóriájának szánt nőalakot vagy a könnyű röptű szitakötőt).
Az 1900-as párizsi világkiállítás volt az első alkalma a bemutatkozásra, de képviseltette magát az 1902-es torinói, 1925-ös párizsi és az 1930-as liége-i világkiállításon is.
 

Munkássága során a francia René Lalique két stílusirányzat emblematikus képviselőjévé is vált. Először ékszereivel az Art Nouveau időszakának, a XIX. század végének egyik legmeghatározóbb alkotója lett, majd a múlt század húszas éveitől az art déco geometrikus vonalait követve alkotott mesterien új szellemű üvegeket.

 

 

 Kép 

   Az 1860-ban Champagne lankás vidékén született René Lalique először neves ékszerészházaknak (Cartier, Boucheron) dolgozott tervezőként, majd stílusának letisztulása után saját nevével jegyzett tárgyakat is készített. Inspirációjának forrása a kor új szelle-miségének megfelelően, a konzervatív akadémikus iskolától elfordulva egyrészt a távoli Japán kultúrája, másrészt a természet gazdag formái voltak.
    Kép

Az Art Nouveau jeles képviselőjévé vált ékszerkreációival, amelyeknél nemesfémek és drágakövek mellett merészen alkalmazott egyéb alapanyagokat is, például  elefántcsontot, zománcot és mindenekelőtt üveget, s légies motívumaival – többek között szimbólumává váló szitakötőivel vagy allegorikus kisugárzású nőalakjaival – is új világot teremtett, annak ellenére, hogy nem tartozott a Nancy városában létrejött Art Nouveau körhöz. De annak vezető alakja, Emile Gallé is nagyra becsülte tárgyait. Tervei nemcsak szakmai körben vívtak ki jelentős elismerést, hanem nagyobb nyilvánosság körében is népszerűek voltak. A világhírű Sarah Bernhardt színésznő például a színpadon és a magánéletben is viselte ékszereit, s az 1900-ban, Párizsban rendezett világkiállításon a gyűjtők mellett a széles nagyközönség is gyorsan a szívébe zárta alkotásait. Az Art Nouveau stílusában készült ékszereinek sikere ellenére az elkövetkező években Lalique új kifejezési formát keresett, amiben nagymértékben segítette az üveg iránti szenvedélye. Az ismert alapanyaghoz újszerű módszerekkel közelített és kifejlesztette például azt az opálos hatást, ami stílusjegyeként meghatározóvá vált későbbi munkáiban is.
    Kép

A kor tekintélyes párizsi divat- és parfümházaival – mint a Coty, a Worth vagy a Roger&Gallet – együttműködve tervezett nagyobb példányszámban forgalomba kerülő parfümös üvegeket, amelyeken keresztül egyúttal kilépett saját alkotóműhelyének zártabb, egyedi termékeket előállító dimenziójából is.
   A húszas évek elején a Vogézek északi vidékén, Wingen sur Moderben üveggyárat nyitott, ahol mellesleg  a mai napig folyik a Lalique cég tradicionális, a kézi munka minőségét hangsúlyozó termelése. Az üveg meleg és hideg állagú megformálásával és a kreatív kísérletezések eredményeként az alapanyag áttetsző és tükröződő hatásait sikerült művészi szintre emelnie.

Kép E nagyfokú igényesség és újító szellem nemcsak tárgyaiban figyelhető meg, hanem a különböző enteriőrmunkáiban is. Elsőként, kísérleti lépésként, a francia fővárosban épített lakóházába (40, Cours Albert 1er 75008 Paris) tervezett több elemet, amik közül ma is látható az opálos hatású, fenyőág motívumokkal díszített, kazettás bejárati üvegajtó. Ezután kérték fel az Ile de France tengerjáró hajó néhány belső dekorációs elemének a megalkotására. 1925-ben, az új díszítőművészetnek, az art décónak is nevet adó párizsi kiállításon, az Exposition des Arts décoratifs rendezvényen saját pavilonnal jelentkezett. Itt többek között látható volt egy terített étkezőasztal, melynek minden tárgyát Lalique jegyezte: az asztalt, a gyertyatartókat,  a poharakat, sőt a kazettás üveg álmennyezetet is. A kor luxusát is szimbolizáló Orient-Express vonat egyik társalkodó szalonját is megtervezte, ahol a zárt térben a falakat borító és hátulról megvilágított üvegpanelek teremtettek egyedi, álmodozásra is késztető atmoszférát.
    Kép

A harmincas évek elején két, a korábbiaktól jelentősen eltérő, vallásos tematikájú dekorációs munkán is dolgozott; a normandiai Douvres La Délivrence kápolnájában a szentélyt, míg a Jersey szigetén álló Saint-Matthew templomban a teljes belső tér díszítését álmodhatta meg. Ez utóbbiban ma is láthatók rendkívüli kisugárzású, nagyméretű üvegszobrai.

1936-ban több híres művésztársával dolgozhatott együtt az úszó múzeumnak is elkeresztelt Normandie óceánjáró legendássá vált első osztályú éttermének dekorálásán és szintén ezekben az években készültek el a tokiói császári palota friss szellemben berendezett fogadószalonjába szánt nagyméretű üvegberakásos ajtói, amelyek ma is megtekinthetők Tokió egyik múzeumában.
    Kép Az új technológiák segítségével készített nagyméretű paravánok, tükrök, lámpatestek, falikarok egységesen magukon hordják az art déco stílusjegyeit, arányos, geometrikus formáit, de mintegy örökségként, Lalique megőrizte díszítőmotívumaiban az Art Nouveau könnyed, naturális jegyeit, mint például a visszatérő virág- és levélformákat.
    Halála után 1945-től fia, Marc Lalique vette át a cég vezetését, amely az új, kortárs kollekciók tervezése mellett a gyűjtők legnagyobb örömére, ma is folyamatosan követi a hagyományokat, a dekorációs tárgyak, a szobrok és a lakberendezési kiegészítők körében egyaránt. Változatlan szellemiség mellett friss gondolatokkal társítják az örökséget. Így készült el a közelmúltban, az opálos és áttetsző tárgyak teljes kontrasztjaként, a korábbi formákat megőrző, ám fekete színben csillogó, új kristálykollekció.