Előadások

 

Josef Albers és Anni Albers

 

 

 

Mindketten a 20. századi modernizmus úttörőinek számítanak.

Josef Albers ( 1888-1976), tanár, író, festő, fotós egyaránt, felesége

Anni Albers (1899-1994) pedig textiltervező, szövős, és szintén író is egyben.

 

 

Anni Albers

 

1922-ben került a Bauhausba mint fiatal diák. A vizuális világ már

gyermekként is lenyűgözte, így szülei arra ösztönözték, hogy rajzolást

és festést tanuljon. Belépett a szövőműhelybe ,és hamarosan

megtalálta a maga útját. Josef Alberssel nem sokkal Weimarba

érkezése után találkoztak, és 1925-ben összeházasodtak. A

Bauhausban elsősorban új anyagokkal kísérletezett a szövést

illetően, gazdagon színezett terveket készített papíron,

munkáiban a nyersanyagok szerkezete adja szépségüket

is egyben.

 

 

 

 

1925-ben a Bauhaus Dessauba költözik. Albersék a többi

művész tanárhoz hasonlóan (Klee, Kandinsky..) a Walter

Gropius által tervezett házakban éltek. 1933-ban É-Karolinába emigrálnak,

mert Josefet felkérték a vizuális művészetek tanárának az

újonnan létrehozott Black Mountain College iskolába.

Josef folytatta munkáit absztrakt festőként és számos

grafikai technikával dolgozott, miközben tanárként és íróként

is működött. Anni új szövési technikát fejlesztett ki, ő is

tanított és design témájú írásokat jelentetett meg.

 

 

 

 

 

 

 

Később Josef a Yale design tanszékének elnöke lett, és művésztanárok új generációját képezte ki. Anni kései munkáiban szerepelnek litográfiák, grafikák és nyomatok egyaránt, valamint kísérleti ékszerek. 1965-ben tette közzé Szövés című írását.

 

 

 

 

 

 

 

 

Josef Albers

 

Elsőként szülővárosában egy általános iskolában tanított művészetet, majd Berlinben is. Ezalatt az évek során grafikai téren működött mint figuratív művész. A Bauhausban elsősorban festett és homokfúvott üveggel dolgozott, nagyméretű üvegablakokat tervezett különféle házak és épületek számára.

Bútorokat, háztartási tárgyakat egyaránt tervezett, és fotósként is működött.

1925-ben a Bauhaus hallgatójából a tanári kar tagjává válik. Tanárként a festészet remekműveit másoltatta diákjaival színes papírok segítségével, így adva vissza a mű sajátos atmoszféráját és színhangszerelését. A feladat segítségével a színviszonyok tudatos ismerete mélyűlhetett el. Előnyben részesített minden felfedező, alkotó cselekvést a járt utakon való munkával szemben, a kapott eredményeket pedig közösen vitatták meg.

 

 

1971-ben Josef létrehozott Connecticutban egy non-profit szervezetet. Az alapítvány ma az ő esztétikai és filozófiai törekvéseiket viszi tovább. Egyedülálló szervezetként elsősorban kiállítások rendezésével foglalkozik, művészeti kutatásokat és a művészeti oktatást is támogatja.