Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Frank LIoyd Wright - Készítette: Gajdics Péter

2010.07.04

Frank LIoyd Wright

 
Élete

Kép


Frank egy mezőgazdasági településen, Richland Centerben, Wisconsin államban született 1867-ben. Gyermekként sok időt töltött az anyjától kapott, Friedrich Wilhelm August Fröbel után elnevezett óvodai építőkockáival játszva (Froebel blokkok). Ezek különböző geometriai tömbökből álltak, amelyekt változatos kombinációkban lehetet összerakni háromdimenziós építményekhez. Wright önéletrajzában számol be ezeknek a gyakorlatoknak a hatásáról tervezési felfogására. Számos épülete éppen ezen geometriai tisztaság sugárzásáról nevezetes.
Wright iskolai neveltetését 1885-ben kezdte a University of Wisconsin School for Engineering-ben,ahol a Phi Delta Theta diákegyesületi tag is volt. Két évig esti tanfolyamra járt, közben Allen Conovernél, egy helyi építész és kultúrmérnök professzornál inaskodott. 1887-ben diploma nélkül otthagyta az egyetemet, (bár Wright l955-ben képzőművészeti díszdoktori címet kapott az egyetemtől) és Chicagóba költözött, ahol Joseph Lyman Silsbee építész cégébe lépett be. Egy éven belül otthagyta Silsbee-t, hogy az Adler és Sullivan céghez menjen. 1890-től ő kapta meg a cég összes lakóépületének tervezési feladatát. 1893-ban valószínűleg munkával kapcsolatos összetűzés miatt önállósította magát és Wright otthagyta Adler és Sullivan-t, hogy saját irodát nyisson egy chicagói külvárosban, az Illinois állambeli Oak Park


Wright magánélete színes volt, sokszor került az újságok címlapjára. Háromszor nősült.
Wright  képes volt a megújulásra. Visszavonulva az Arizonában épített West Taliesiennek nevezett „téli szállására” megalapította a „Taliesien Fellowship” –et, mely több volt, mint mesterkurzus, művésztelep, vagy szabadiskola - inkább életformaként, ihlető közegként emlegette nagyszámú tanítványa, akiknek napirendjébe éppúgy beletartozott az önellátó gazdálkodás kétkezi munkája, mint a műtermi tanulmányok, a krumpli pucolás, mint a közös zenélés vagy színjátszás. A Taliesien-i stúdió mindennapi működtetésében vezető szerepe volt Wright szellemes és energikus feleségének, a montenegrói származású Olgivanna Milanoffnak is.
Zűrzavaros időszak következett magánéletében: hivatalosan is elvált első feleségétől, Catherine-től, rövid időre szóló házaságot kötött Miriam Noel-lel, sőt, egy időre börtönbe is került mentálisan kiegyensúlyozatlan, üldözési mániában szenvedő felesége alaptalan vádjainak köszönhetően.
Közben elveszítette édesanyját és mentorát, Louis Sullivant is, és csaknem Taliesint is, mivel a bank fizetésképtelenség miatt el akarta árverezni a házat. Majd találkozott harmadik feleségével, a szerb származású Olgivanna Milanoffal, aki 1928-as házasságkötésüktől kezdve folyamatosan rendkívüli
 
A sikeres pálya azonban az 1920-as évek vége felé megtört. Magánéleti problémáit (Taliesien-i nagy műteremháza leégésekor első felesége, annak gyerekei és még öt ember tragikus halála) válságos anyagi helyzettel súlyosbított kusza évek, és depresszió követte.
Jelentős számú épületet tervezett meg, köztük az Imperial hotel Japán, az. úgynevezett vízeséses házak, Guggenheim Múzeumot, amely épület 16 évig adott neki munkát (1943-1959) és amely talán legismertebb mesterműve. A művész 90 évesen maga vezette az építkezést Élete során 1141 épületet tervezett, melyekből 532 valósult meg haláláig. Hatása nem csupán az amerikai modern építészetben érhető tetten, hanem Európában és Ázsiában is. 1959. április 9-én, 92 éves korában Taliesin West-ben érte a halál. Első saját tervezésű épületében, a Unity Kápolna
sírkertjében temették el. Amikor özvegye, Olgivanna 1985-ben követte őt, utolsó kívánságaként Wright hamvait áthelyezték Taliesin West-be. Fia, Frank Lloyd Wright Jr., Lloyd Wrightként szintén ismert építész.


Guggenheim Múzeum

 

Kép

 

Kép

 

Kép

 

Kép

A Guggenheim Múzeum Salomon Guggenheim és családja művészetpártolása, gyűjtőszenvedélye nélkül a XX. század modern művészetéről aligha lenne tiszta és átfogó képünk. Amikor 1943-ban magángyűjteményét a közönség elé kívánta bocsátani, Frank Lloyd Wright-ot kérte fel a múzeum építésére a különleges kollekció számára. Wright mintegy 13 évig csatározott a gyűjtővel, annak halála után az örökösökkel, a hatóságokkal, amíg elképzeléseit megvalósíthatta. Így csak 1956-ban kezdhette el az építkezést Nem York szívében, az 5. sugárút és a 89. utca sarkán. Tervei egyáltalán nem arattak osztatlan elismerést. Öncélúsággal, magamutogatással vádolták, s azzal, hogy az épület folyamatos, organikus tere csak a figyelemfelkeltést szolgálja. Még a művészek közül is sokan tiltakoztak, hiányolva a kiállítóterek megszokott elválasztó falait. Meg kell jegyeznünk, hogy Wrightnak magának sem volt túl jó véleménye a modern művészetről, viszont annál pontosabb elképzelései voltak arról, hogy egy Művészeti Múzeumnak miként kell funkcionálnia, hogy ne elrejtse, hanem megmutassa kincseit. Olyan teret akart alkotni, amelyben a kiállított műtárgyak a lehető legtermészetesebb módon jelennek meg, ahol A Múzeum megtekintése, a látogató és a műalkotások találkozása magától értetődő folyamat, ahol a kép nem alárendeltje a lenyűgöző építészeti térnek, de ahol A Múzeum közönsége sem templomban, a „művészet szentélyében” érzi magát. Az épület fehér spirálként emelkedik a levegőbe a New York-i Fifth Avenue-n lévő telken. Egyedi centrális geometriája lehetővé teszi, hogy a látogatók ideiglenes kiállításokat nézhessenek meg egy lassan emelkedő spirális feljáró két oldalán.
A spirálforma mindig foglalkoztatta, s ezt választotta a Guggenheim múzeum szerkezetének vezérmotívumául: a hatalmas középső, a természetes fényt beengedő üvegkupolás középtér köré lágyan hullámzó korláttal csigavonalban tekeredik a folyamatos rámpa, amelynek megszakítás nélküli keretelő fala adják a tulajdonképpeni kiállítási felületet. Minden kiállított alkotás megmutatkozhat a maga egyediségében, de nem elkülönülésben, a szem szabadon lát, a látogató visszapillanthat és összevethet. A Múzeum vendége a kiállítótér végigjárásával valahol azt az élményt is magával viszi, hogy a művészet nem művészi tárgyak felsorakoztatásáról és stíluskategóriákba való gyömöszöléséről szól, hanem egy olyan folyamatról, amelynek mindenki aktív részese lehet, de amit mindenkinek önmagának kell felfedeznie. Valahol erről szól A Múzeum emblémájának felirata is:
„Let each man exercise the art he knows.”

Az 1959. október 21.-i ünnepélyes megnyitót Frank Lloyd Wright már nem érte meg

 

Vízeséses házak

 

Kép

Organikus építészet (magyarul szerves építészet) az építészet azon irányzata, amelynek programjában az szerepel, hogy az épület "természetesen" nőjön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, "szerves" egységet mind a felhasznált anyagok, mind az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából. Ezért mondják, hogy az organikus építészet inkább filozófia, aminek megnyilvánulásai annak épületei.Tágabb értelemben a szerves építészethez tartozónak számíthatjuk a legrégebbi építményeket, illetve a mai primitív társadalmak lakóépületeit is. A szerves építészeti attitűd vagy felfogás a népi építészetnél vagy az építészet nélküli építészetben kezdődött, és Frank Lloyd Wright használta először saját munkáira ezt a kifejezést. A szerves építészet a hely "szelleméhez" igazodik, a település és a nemzet hagyományaihoz kötődik. Ugyanakkor az egyetemességhez is kötődik, ugyanaz a gyökere, mint a funkcionalizmusnak. Nem öncélú, nem kötődik hatalomhoz. A szerves építészet inkább település-léptékű, nem épület, hanem ember centrikus. Megközelítése ökologikus: a minimumra törekszik, nem pazarló, így például minimális szerkezettel fed le nagy tereket .A szerves építészethez sorolhatjuk az úgynevezett bio- vagy ökoházakat is, szép példányaik Svájcban találhatók, félig vagy nagyobbrészt földbe épültek.

Kép



 
Frank Lloyd Wright leghíresebb munkája 1935-től épült 1939-ig. E.J. Kaufmann-nak készült Bear Run-ban, Pennsylvania államban, olyan tervezéssel, amelyben Wrightnak az volt a vágya, hogy a ház lakóit természeti környezetbe helyezze, ezért az épület alatt patak folyt keresztül. A szerkezet egy sor konzolos erkélyből és teraszból állt, az összes függőleges tartó kőből készült, a vízszintesek betonból. A ház 155 ezer dollárba került, ebből az építész 80 ezret kapott. Kaufmann saját mérnökei álították, hogy a ház nem elég biztonságos, és bár lehurrogták őket, később igazuk lett. A konzolok megereszkedtek később és az 1990-es évek vége felé acél oszlopokkal kellett a legalsó szint konzolait megerősíteni a statikai számítások befejezéséig. 2002 márciusában befejezték a legalsó teraszszint megerősítését.

 

Imperial Hotel

 

Kép

 

Kép

 
Ellátogatott Japánba, először 1905-ben, majd Európába 1909-ben, és irodát nyitott Tokióban 1915-ben. Ekkor kapott egy nagy volumenű és komplex megbízást, a tokiói Imperial Hotel tervezését. Imperial Hotel, amely 1922-ben készült el az 1916-ban indult munkák után. 1923. szeptember 1-jén egy elég nagy földrengése érte Tokiót és környékét. A nagy Kanto földrengés a földdel tette egyenlővé a várost, és a földrengés hatása nagy szökőárt (cunamit), romboló tornádókat és tűzvészt okozott. E szerencsétlenségből egy legenda születetett, miszerint Wright Imperial Hotelje volt az egyetlen nagy szerkezet, amely túlélte a földrengést, de ez messze esik a valóságtól. Több emeleten kidülledt. Wright célja az volt hogy olyan legyen mint  1 csatahajó amely lebeg a vízen. Évtizedekkel később megsüllyedt ki kellet bontani
 A szálloda néhány tervezési jellemzője
 A tükröző medence (látható a fenti képen)
 Konzolos padló és erkélyek
 Réz tető
 Kúpos falak, vastagabb az alsó szinteken
 Felfüggesztett csövek és vezetékek,   konkrét tartozékok, valamint a sima ívek helyett így jobban ellenáll a törésnek