Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bauhaus és Gunta Stölzl - Készítette: Németh Zsófia

2010.07.04

 

A Bauhaus

Kép

 

A Bauhaus előzményei a 19.sz-ra nyúlnak vissza. A fokozódó iparosodás befolyásolja a kézművesek által előállított termékeket. Angliában az 50-es években kezdődik a művészeti képzések megreformálása, műhelyek kialakítása. A 90-es években ennek mintájára Németországban is workshopok létesülnek. 1919-ben az egykori Henry van de Velde vezette weimar-i főiskola épületében Walter Gropius igazgatósága alatt megnyílik a Bauhaus. A “művészeknek és kézműveseknek közösen kell építeni a jövőt” szlogen, és az iskola újszerű programja több mint 150 növendéket, akiknek majdnem fele nő volt, vonzott az első évben.

Gropius az első évben 3 különböző, a maga nevében kiváló művészt hívott az iskolába.
Lyonel Feiningert a festőt, aki a grafikai műhely vezetője lett, Gerhard Marcksot, a szobrászt, hozzá tartozott a fazekasműhely, és Johannes Ittent a művészetpedagógust és festőt. További tanárok Georg Muché, aki Itten asszisztenséből a szövőműhely vezetőjévé lépett elő, Paul Klee, aki a könyvkötő műhelyért felelt, Oskar Schlemmert, Vaszilij Kandinszij stb.
Az első évben a diákok megfelelő alap hiányában sok anyagot használtak el kevés eredménnyel, ennek hatására vezették be 1920-tól az Itten által kidolgozott féléves előkészítőt. Ez a szemeszter arra szolgált, hogy a tanulók megtalálják saját ritmusukat, harmóniájukat és megszabaduljanak a görcsöktől. Formatant, színtant tanultak és természet és anyagtanulmányokat készítettek.
Az előkészítőt 3 éves műhelymunka követte, ezzel párhuzamosan tovább folyt a formatan és színtan oktatás, igaz rendszertelenül.
Minden műhelynek volt egy formatanára és egy kézműves mestere.
Műhelyek:
     
  • kerámia
  • fém
  • textil
  • asztalos
  • üveg és falképfestő
  • fa és kőszobrász
  • könyvkötő
  • grafikai
 

Textilműhely

 

Kép

 

Kép

Ez volt az egyetlen olyan műhely a Bauhausban, ahol a nők tanulhattak. Külön női osztályt is indítottak a jelentkezőknek, ami a többi műhelytől eltérően teljesen felszerelt állapotban várta a diákokat hála Helene Börnernek. Helene még a van de Velde féle művészeti iskolában tanított, és az iskolával aláírt szerződésében az intézmény használatába bocsátotta a szövőszékeit, és mint kézműves mester tanított szövést, csomózást, hímzést, horgolást, varrást és makramét.
A korai munkákban erősen érződik Itten hatása. A háromszög, négyzet és kör alakzatok, valamint az alapszínek használata volt a jellemző.
1920-tól Georg Muche, expresszionista festő, Itten volt asszisztense, lett a textilműhely formatanára. Támogatta a kísérletezést, vezetése alatt számtalan teljesen új mintájú, formájú alkotás született.
1922-re a textilosztály több embert vonzott, mint bármelyik másik a Bauhausban. A szövés volt a leginkább iparosítható technika az itt oktatottak közül, ami az eszményi Bauhaus céljainak megvalósításához a legközelebb állt, ezért csakhamar a textilosztályból szövőműhely lett.
Gyakori volt a közös munkálkodás az asztalosműhellyel. Az ott készült bútorokhoz huzatokat, szőnyegeket, takarókat készítettek.
Gropius a Bauhaus legfőbb céljának az épületen való közös munkálkodást tartotta, melynek eredményeként született meg a Sommerfeld-ház, amelyben többek közt az asztalos és szövő tanulók együttműködése is megfigyelhető.
A szövőműhelybeli diákokat durván 3 csoportba lehetett sorolni.
Az első csoportba tartoztak azok, akik csekély jelentőséggel bírtak, és bárminemű szakmai részvétel nyoma nélkül távoztak.
A második csoportot alkották azok, akik elvégeztél a nagy részét a tanulmányaiknak vagy a teljes képzést, de másfajta törekvéseik miatt nem a szövést választották, mint művészetük kinyilatkoztatásának módját.

És végül a harmadik csoportba azok tartoztak, akik a szövés, mint élethosszig tartó karrier mellett döntöttek, és nem csak, mint tervezők jeleskedtek, hanem mint a bauhausi idea oktatói és terjesztői is. Ä Ebbe a csoportba tartozott az 1920-as évek két legtehetségesebb diákja Gunta Stölzl és Benita Otto-Koch, akik lehetőséget kaptak, hogy krefeldben egy négyhetes textilfestő tanfolyamon vegyenek részt. Az ott tanultakat visszatérésük után továbbadták csoporttársaiknak.

Kép

 

1925-ben, miután Helene elhagyta az iskolát, a műhely gyakorlati irányítása Gunta Stölzl kezébe kerül. 1926-ban az iskola politikai okok miatt Dessau-ba költözik, ahol már ő lesz a szövőműhely hivatalos kézműves vezetője. Gropius a költözés kapcsán technikailag fejleszteni akarta a szövő workshopot. Gunta Stölzl-t bízza meg az új mechanikus és kézi gépek beszerzésével, amik lehetővé teszik a szövőműhely további terjeszkedését. 1927-ben Georg Muche távozását követően a teljes irányítás Gunta kezében összpontosul.

 

Kép

 

Gunta Stölzl miatt beszélhetünk ma Bauhaus textíliákról. Ma ő az egyik legismertebb szövőnő ebből a korból. Munkáit múzeumok gyűjtik világszerte. Anni Alberts, egy csoporttársa szerint szinte már állati érzésekkel viseltetett a textíliák iránt. Ő volt az első női tagja a Bauhaus vezetőségének, és egyben az első női mester is. Bizonyítva, hogy a nők is megállják a helyüket a Bauhausban, megreformálta a szövőműhely oktatását. A Bauhausi eszmének megfelelően ipari tervezésbe kezdtek. Ugyan azokat a darabokat más-más színben állították elő, így a diákok betekintést kaptak az értékesítési folyamatokba is. Ezzel a módszerrel egyedülállóvá tette a bauhaus képzési formáját. A szövőműhely egyre termelőképesebbé és profitálóbbá vált, hála Gunta-nak.

 

Kép

 

 A szintetikus fonalak fejlődése lehetővé tette, hogy a szövetek textúrája és megjelenése kötetlenné váljon, és ne korlátozzák a természetes szálak, mint a len, selyem, pamut vagy gyapjú, jellemzői. Új anyagokkal kezdtek el kísérletezni, mint a csillogó celofán, a matt acetátok, a lakkozott műanyagok, a kezelt bőrök, mesterséges lószőr, különböző fém és üvegszálak.

Kép

 

A szövőknek még soha nem volt ilyen gazdag és változatos palettája.

 Anni Alberts kísérleteinek eredménye képp született meg az a textília, amelynek egyik oldala elnyeli a hangot, a másik pedig visszaveri a fényt, és amely az iskola aulájában kapott helyet.

Gunta Stölzl 1931 szeptemberében hagyja el végleg az iskolát, utódja egy rövid időre Anni Alberts lesz, akinek helyére 1932 ben  Lilly Reich belsőépítész kerül. Lilly új anyag és színkombinációs gyakorlatokat vezet be és a nyomott anyagok tervezésére kezd összpontosítani. Cégek számára állítanak össze könyv formájában kollekciókat tapétákból és textíliákból. Ekkor a szövőműhelyben már csak három diák tanul egészen 1932 nyaráig, amikor végleg feloszlatják az iskolát.

Bauhaus textíliák

 

Kép

A Bauhausban készült textilek nem magát a stílust képviselik, csupán csak egy egységes megközelítései annak. Haladás orientáltak, és a maguk szokatlan módján fejlődést mutatnak, mint technikailag mind esztétikailag.
A színek akár elsődlegesek, akár semleges keretek közé szorítottak, a jövőbeli környezetüket szolgálják. Nem csak vizuális, de szimbolikus tartalommal is rendelkeznek, mindegyik egy egyedülálló darab, amely túlmutat a divatosságon. Pontosan ez a szellemi karakter különbözteti meg őket a puszta mesterségből születettektől. Mindenek fölött a Bauhaus textíliák szerkezetet hangsúlyoznak, szerkezetet, ami magára az anyag képességére vonatkozó bizalmas tudásból ered.

 

 

Kép

 

Kép